A kezdetek
Szörényi Levente 1945. április 26-án született Gmundenben.
Családfája vegyes: apai ágon vannak szláv ősei, anyai nagyapja német felmenőkkel bírt, ősei között homályosan Csanád és Huba vezér alakja is felsejlik. Csuka nagymamája vonalán régi magyar vér csörgedezik ereikben: az ő családja a Szemerék leszármazottja, azoké, akikről Anonymus is írt, mégpedig úgy, hogy Huba nemzetségéből valók.
Az első hivatalos lakcíme az Adolf-Hitler-Platz 8-as szám (ma: Rathausplatz) alatt található Hotel Schwan szállóban volt.
Az amerikai csapatok bevonulását követően a családdal együtt átköltöztek a karmelita kolostorba, ahol két szobát kaptak.
Levente születési helyét kiválóan ismeri - ugyan felnőtt korában nem élt ott - sokat járt a 80-as éveket követően túrázni a családdal. "Először" Szabolccsal látogatott vissza, amikor nagymamájukat látogatták Franciaországban útba ejtették Gmundent is.
Az anyai nagyszülők az amerikaiak bejövetele után Gmundenből a franciaországi Pau-ba mentek, más családtagok Kanadába, Svájcba költöztek.
1945 őszén Levente és Szabolcs édesanyja úgy döntött, hogy visszaköltöznek Magyarországra, mert szerette volna a fiúkat otthon felnevelni.
A Visegrádi utcába költöztek az apai nagyszülőkhöz és egészen felnőtt korukig oda jártak haza (már az Illés zenekar tagjai voltak, amikor elköltöztek onnan végleg).
Levente és Szabolcs általános iskolás éveiket a Pannónia utcai általános iskolában töltötték. Az intézményben felfigyeltek a fiúk muzikalitására, első zenekari élményük is ebből a korszakból való.
Levente és Szabolcs megalakította saját "fúvós-zenekarát" - hangszerek nélkül, ami nekik nem okozott problémát, hiszen a tülkölést meg tudták valósítani úgy is, hogy tölcsért formáltak a kezükből. Később a fúvós hangszereket kiegészítette dob és cintányér is, azokkal gyakoroltak a 13. kerületi lakásban.
Édesapjuk közreműködésével ismerték meg a fiúk a különböző zenei stílusokat a rádión keresztül. A jazz, rock and roll és népzene volt a leggyakrabban hallgatott a családban.
1956 őszén a fiúk Szobra kerültek bentlakásos iskolába, miközben Budapesten zajlott a forradalom. Budapest megszállása után november 4-én egyesült csak újra a Szörényi család Szobon.
Levente nehezen viselte a kollégiumi légkört, szerette volna otthagyni, azonban édesapja maradásra bírta.
1957-ben a tavaszával Szob is megszépült. Gyakran jártak kirándulni Nógrádba, Esztergomba és a Duna partra. Levente egyre jobban élvezte a kollégiumi életet.
A zenéhez való kapcsolat megerősödése is Szobon, a kastélyban kezdőtött. A könyvtárszoba vitrinében helyett kapott egy akusztikus gitár és hat mandolin. A korábbi Alice nénitől kapott hegedűleckék jók voltak arra, hogy közeli kapcsolatba kerüljenek a fiúk a húros hangszerekkel. A mandolinnak ugyanaz a hangolása, mint a hegedűnek.
Levente és Szabolcs az iskolatársaikkal együttesen mandolinzenekart alapítottak nevelőjük, Béla bácsi támogatására és nagy örömére.
Az egy gitár, ami a kollégiumban volt, hamar gazdára talált: Szabolcsot varázsolta el.
Az iskolai mandolinzenekar szép sikereket ért el. 1957 májusától gyakoribbá váltak a kultúrműsorok, ahol lehetőséget kaptak a fiúk fellépésre - még a televízióban is szerepelhettek, tehetségkutató-versenyt is nyertek.
Az iskolai siker magával hozta azt is, hogy az iskolában népszerűek lettek mind a diákok, mind a tanárok körében. Szerették őket és ők is szerették a közönséget és legjobban a zenét.
A szobi évek után a fiúk Vácra kerültek iskolába. Levente ezidőben már nem a mandolint, hanem a gitárt gyűrte.
Az első gitárjukat egyébként a fiúk a Csuka nagymama által egy bundába rejtett pénzből kapták külföldről.
Leventét sokkal jobban foglalkoztatta a zenélés, mint az iskola.
Vác nem tartozott a kedvenc helyei közé, így 16 évesen az iskolaigazgatótól kikérte a bizonyítványát és kijelentette, hogy ő már többet nem fog oda járni. A nyár közepén szüleivel is megosztotta a váltási szándékot, így került 1961 szeptemberében Újpestre, a Könyves Kálmán Gimnáziumba.
Ebben az iskolában akkoriban olyan férfiak tanítottak, akik képesek voltak a fiataloknak parancsolni csupán a tekintélyük által is.
Budapesten a zenei élet is fejlettebb volt, mint Vácon. Levente rendszeresen járt délutánonként, iskola után Iván nevű barátjával zenés szórakozóhelyekre játszani.
Levente Bergendy Pistával egy ilyen szórakozóhelyen ismerkedett össze, általa pedig az egész budapesti zenei kört megismerhette.
Az első valódi zenekarnak nevezhető formációt a Könyvesben hozták össze. Kezdetben hárman voltak, majd ehhez a bandához csatlakozott Szabolcs is és egy tenorszaxofonos is. Ezzel a felállással indultak az 1962-es Ki mit tudon?-on, ahol nem értek el jelentős sikert, kiestek az elődöntőben. Azonban a megjelenésük nem volt nyomtalan, megismerkedtek Koncz Zsuzsával és Gergely Ágnessel.
1963-ban Levente leérettségizett és a kettes matematikaérettségi miatt sajnos az egyetemre nem került be, odalettek sebészi álmai, dolgozni kezdett.
Kezdetben segédmunkásként helyezkedett el, ebédet hordott ki a 13. kerületben, közel a lakásukhoz. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy édesapjától örökölt tehetségének köszönhetően jól rajzolt, így a munkahelyén vele készíttették el a raktárak műszaki rajzait. Az unalmas munka mellett esetenként beugrott zenélni egy-egy koncertre.
Az "áttörést" Balassa Tamás felkérése hozta – a "polgári" munkának búcsút intve vágott bele a hivatásos zenélésbe 1964. januárjában.
A Balassa valódi, profi együttes volt, Levente külföldre is eljutottuk velük (Szovjetunióban, Lengyelországban is játszottak).
A pénzkeresés mellett a színpadról minden szükséges technikát és titkot kitanult. Mindig más, ismeretlen közönség előtt léptek fel.
Ebben az időszakban ismerkedett meg Illés Lajossal és az Illés együttessel. Ekkor Levente "félprofinak" számított, komolyan vette a dolgot.
Tervei közé tartozott, hogy megtanul jazzt gitározni – meg is tanulta azokat az akkordokat, amelyek addig a hazai popzenében nem voltak még olyan népszerűek – később ez igencsak a hasznára vált az Illésben és a Fonográfban.
Levente 1968-ban egy dubrovniki filmforgatáson ismerkedett meg Kovács Zsuzsa színésznővel, akitől később megszületett fiuk, Örs.
